Előszó
Nem tudnám megmondani,honnan jött a sugallat -talán Isten járt közben értem-,hogy jobban elmélyedjek hitemben. Egész pici korom óta hallottam Istenről,hogy Ő mindenhol jelen van,de nem látjuk. Lássuk be,ezt gyerekfejjel elég nehéz megérteni!
Aztán jöttek a hittanórák,amiket inkább csak "letudtam",mint bármely más tantárgyat is,a mindennapjaim részévé vált,de mégsem az életem részévé!
Évekig éltem a magamnak tetsző életet,nem törődve azzal,hogy földi életünkön túl mi vár rám.
Sok mindent követtem el,amik a tízparancsolat ellen valók,volt amiről tudtam,hogy bűn,és mégis elkövettem,sőőőőt,többször is,de volt olyan is,ami elég nagy bűn,mégsem voltam tisztában azzal,hogy az egyház hogyan vélekedik tettem felől.
Gyermekként nem kereszteltek meg,így felnőtt fejjel,pár hónappal ezelőtt jött a vágy,és belső kényszer,hogy ezt megtegyem!
Pár hónapos pocakkal gondoltam erre,de sajnos a várandósságom alatt már nem álltam neki a felkészülésnek,így a pár hónapos kisbabámmal és férjemmel járom be ezt a rögös utat,ami Istenhez vezet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése