Épp 1 hete reggel találkoztam egy volt osztálytársammal,akiről tudtam,hogy vallásos,de nem csak hogy meg van keresztelve,de aszerint is él,jár rendszeresen templomba,gyónni is megy,szóval szerettem volna egy jót beszélgetni Vele.
Elmeséltem Neki,hogy keresztelés előtt állok,és egyházi esküvőnk is lesz férjemmel,Ő nagyon örült,és bátorított, hogy ez milyen jó! :)
És mivel nincsenek véletlenek,azt kell hogy mondjam,Isten akarta,hogy Vele találkozzak! Mint kiderült,Ő oda jár misére,ahova mi a felkészítésre,és a felkészítő atyánál szokott mindig gyónni,Őt nagyon kedveli,tiszteli.
Hihetetlen,hogy milyen sok katolikus templom van,és Ő pont oda jár,és pont ehhez az atyához megy... Ráadásul 2 nappal a találkozó előtt jött a gondolat,hogy írok a lánynak,nincs-e kedve találkozni,és már másfél nappal későbbre szabaddá tette magát számunkra :)
kislányomat is vittem,így végre megismerhette :))
Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a találkozóért,mert sok kérdésre választ adott ezáltal,és megnyugtatott!!
2012. január 25., szerda
2012. január 22., vasárnap
Isten segített
19-én államvizsgázott a barátnőm,és megkért,hogy segítsek Neki bevonzani a hőn áhított tételeket,amiket húzni szeretett volna.
Nagyon aranyos volt,megírta szám szerint őket,hogy melyekkel járna jól a vizsgán.
Mivel nem tudom,hogy a "Titok" maga Isten-e,vagy egyáltalán összeegyeztethető-e a 2 dolog egymással,ezért inkább Istent választottam,és lánykámmal közösen imát mondtunk Érte többször is :)
Isten meghallgatott,és teljesítette a kívánságaimat: épp azokból húzott magának tételt... :))
Drága jó Istenem,talán még nem köszöntem meg elégszer,de akkor megteszem újra!
KÖSZÖNÖM,hogy segítettél! Ez a lány nagyon megérdemelte a sikeres vizsgát,nagyon szorgalmasan készült rá!
Nagyon aranyos volt,megírta szám szerint őket,hogy melyekkel járna jól a vizsgán.
Mivel nem tudom,hogy a "Titok" maga Isten-e,vagy egyáltalán összeegyeztethető-e a 2 dolog egymással,ezért inkább Istent választottam,és lánykámmal közösen imát mondtunk Érte többször is :)
Isten meghallgatott,és teljesítette a kívánságaimat: épp azokból húzott magának tételt... :))
Drága jó Istenem,talán még nem köszöntem meg elégszer,de akkor megteszem újra!
KÖSZÖNÖM,hogy segítettél! Ez a lány nagyon megérdemelte a sikeres vizsgát,nagyon szorgalmasan készült rá!
Fogadalom
Kedden,azaz 17-én megfogadtam,hogy a Jóistennek cserébe azért,hogy megbocsájtja nekem mindazt,ami a lelkemet nyomja,1 héten keresztül minden nap elmegyek a templomba!
Aznap már mentem is,de másnap nem tudtam...Csütörtökön férjem is elkísért engem és a babámat a templomba, erre kiderült,hogy aznap nem volt a szokásos időben mise...
No,remélem a Jóisten nem haragszik meg,ha a keddi misét és a csütörtöki majdnem-misét 1-nek elfogadtam,mert csütörtökön mindenképp maradtunk volna a misén,HA lett volna..
Aztán mentem pénteken is,szombaton is,és ma (vasárnap) is.
Ma sajnos hamarabb ki kellett jönnöm,mert nagyon idegesítő volt,hogy a mise kezdete után 15 perccel még mindig 4-5-ösével jöttek a hívek a templomba,mi meg a babával az üvegajtó előtt álltunk meg,így a rengeteg embertől,akik folyamatosan jöttek be,SEMMIT nem hallottam...
Annyit hallottam az atyából,hogy ugyanazt olvassa fel,amit előző este,így kevésbé éreztem rosszul magam,amiért eljöttem előbb... :(
Jobb volt így,mert eléggé haragudtam arra a sok emberre,akiktől nem hallottam a misét :(
Aznap már mentem is,de másnap nem tudtam...Csütörtökön férjem is elkísért engem és a babámat a templomba, erre kiderült,hogy aznap nem volt a szokásos időben mise...
No,remélem a Jóisten nem haragszik meg,ha a keddi misét és a csütörtöki majdnem-misét 1-nek elfogadtam,mert csütörtökön mindenképp maradtunk volna a misén,HA lett volna..
Aztán mentem pénteken is,szombaton is,és ma (vasárnap) is.
Ma sajnos hamarabb ki kellett jönnöm,mert nagyon idegesítő volt,hogy a mise kezdete után 15 perccel még mindig 4-5-ösével jöttek a hívek a templomba,mi meg a babával az üvegajtó előtt álltunk meg,így a rengeteg embertől,akik folyamatosan jöttek be,SEMMIT nem hallottam...
Annyit hallottam az atyából,hogy ugyanazt olvassa fel,amit előző este,így kevésbé éreztem rosszul magam,amiért eljöttem előbb... :(
Jobb volt így,mert eléggé haragudtam arra a sok emberre,akiktől nem hallottam a misét :(
2012. január 15., vasárnap
Lombik
Pár évvel ezelőtt súlyos endometriózist diagnosztizáltak nálam egy műtétem során,majd az altatás utáni "konzultáción" az orvos felhívta a figyelmemet,csakis mesterséges úton lehet gyermekem,és az is csak akkor,ha azonnal belevágunk férjemmel,mert nehezen tudták megmenteni a méhemet,petefészkeimet.
Alattomos betegség ez,számomra nagy fájdalmakkal is járt.
Nem kérdőjeleztem meg az orvos szavát,így a 6 hetes lábadozás alatt 2 meddőségi központtal is felvettük a kapcsolatot.
Pár hónapon belül már meg is volt az eredményhirdetésem a kiválasztott intézményben: létrejött a kívánt terhesség!
Boldog voltam,bár az orvos felhívta a figyelmünket arra,hogy a HCG nagyon alacsony,csupán 14... Ez akár méhen kívüli terhességet is jelenthet,így 1 héttel később kontroll vérvételre kell menni.
Sajnos a baba nem fejlődött kellő mértékben,ezért várható volt,hogy búcsút kell mondanunk Neki...
1 nappal a vizsgálat után jött is a vérzés...
Pár hónappal később újabb lombikot követően kezembe vehettem életem első IGAZI 2 csíkos terhességi tesztjét!
Az eredményhirdetés előtt már 2 nappal látszott mindkét csík,majd 8 hónappal később megszületett hosszú vajúdás után császármetszéssel kislányunk.
A meddőségi kezelés minden alkalmával hálát adtam Istennek,hogy oda vezérelt... Szó szerint ugráltam,amikor csak hajnalonta sorba álltunk,hogy bejussunk legalább az ajtón...
Hittem,hogy Isten vezetett minket oda,adott még egy esélyt,hogy szülők lehessünk... Akkor még nem tudtam...
Kb. 2 hónappal ezelőtt keresgéltem az interneten,akkor akadtam az egyház által írt cikkre,miszerint a mesterséges megtermékenyítés mekkora bűn... Azzal mindig tisztában voltam,hogy a tízparancsolat ezt tanítja: "Ne ölj!",és nem is volt szándékomban.
Utólag nem tudom,mi lett volna,ha marad embriónk,amit nem ültetnek be,valahogy azt gondoltam,a természet -és Isten- műve,hogy annyi embriónk ért meg a beültetéseket,amennyit a méhembe helyeztek,és innentől Istenre bíztam,hány babánk lesz.
Megbeszéltük férjemmel,hogy HA lenne több embriónk,addig mennénk vissza,míg Ők várnak ránk,SOHA nem ölnénk meg Őket...
Ez számunkra megnyugtató volt,így a lombik többi részén nem is törtük a fejünket,hogy bűn lehet... Férjem sosem volt nagyon vallásos,de mióta ismer,egyre jobban érdekli,ami az én lelkemben,szívemben zajlik.
Most egymást támogatva járjuk ezt az utat.
Bánom már,hogy meddőségi központhoz fordultunk,talán Isten nem akarta,hogy legyen babánk,de lányunk létét nem bánhatom,csak azt,ahogyan Őt kaptuk! Hinnem kell,hogy Neki élnie KELL,Isten így is-úgy is életre segítette volna!
Alattomos betegség ez,számomra nagy fájdalmakkal is járt.
Nem kérdőjeleztem meg az orvos szavát,így a 6 hetes lábadozás alatt 2 meddőségi központtal is felvettük a kapcsolatot.
Pár hónapon belül már meg is volt az eredményhirdetésem a kiválasztott intézményben: létrejött a kívánt terhesség!
Boldog voltam,bár az orvos felhívta a figyelmünket arra,hogy a HCG nagyon alacsony,csupán 14... Ez akár méhen kívüli terhességet is jelenthet,így 1 héttel később kontroll vérvételre kell menni.
Sajnos a baba nem fejlődött kellő mértékben,ezért várható volt,hogy búcsút kell mondanunk Neki...
1 nappal a vizsgálat után jött is a vérzés...
Pár hónappal később újabb lombikot követően kezembe vehettem életem első IGAZI 2 csíkos terhességi tesztjét!
Az eredményhirdetés előtt már 2 nappal látszott mindkét csík,majd 8 hónappal később megszületett hosszú vajúdás után császármetszéssel kislányunk.
A meddőségi kezelés minden alkalmával hálát adtam Istennek,hogy oda vezérelt... Szó szerint ugráltam,amikor csak hajnalonta sorba álltunk,hogy bejussunk legalább az ajtón...
Hittem,hogy Isten vezetett minket oda,adott még egy esélyt,hogy szülők lehessünk... Akkor még nem tudtam...
Kb. 2 hónappal ezelőtt keresgéltem az interneten,akkor akadtam az egyház által írt cikkre,miszerint a mesterséges megtermékenyítés mekkora bűn... Azzal mindig tisztában voltam,hogy a tízparancsolat ezt tanítja: "Ne ölj!",és nem is volt szándékomban.
Utólag nem tudom,mi lett volna,ha marad embriónk,amit nem ültetnek be,valahogy azt gondoltam,a természet -és Isten- műve,hogy annyi embriónk ért meg a beültetéseket,amennyit a méhembe helyeztek,és innentől Istenre bíztam,hány babánk lesz.
Megbeszéltük férjemmel,hogy HA lenne több embriónk,addig mennénk vissza,míg Ők várnak ránk,SOHA nem ölnénk meg Őket...
Ez számunkra megnyugtató volt,így a lombik többi részén nem is törtük a fejünket,hogy bűn lehet... Férjem sosem volt nagyon vallásos,de mióta ismer,egyre jobban érdekli,ami az én lelkemben,szívemben zajlik.
Most egymást támogatva járjuk ezt az utat.
Bánom már,hogy meddőségi központhoz fordultunk,talán Isten nem akarta,hogy legyen babánk,de lányunk létét nem bánhatom,csak azt,ahogyan Őt kaptuk! Hinnem kell,hogy Neki élnie KELL,Isten így is-úgy is életre segítette volna!
Az utazás elkezdődött
Előszó
Nem tudnám megmondani,honnan jött a sugallat -talán Isten járt közben értem-,hogy jobban elmélyedjek hitemben. Egész pici korom óta hallottam Istenről,hogy Ő mindenhol jelen van,de nem látjuk. Lássuk be,ezt gyerekfejjel elég nehéz megérteni!
Aztán jöttek a hittanórák,amiket inkább csak "letudtam",mint bármely más tantárgyat is,a mindennapjaim részévé vált,de mégsem az életem részévé!
Évekig éltem a magamnak tetsző életet,nem törődve azzal,hogy földi életünkön túl mi vár rám.
Sok mindent követtem el,amik a tízparancsolat ellen valók,volt amiről tudtam,hogy bűn,és mégis elkövettem,sőőőőt,többször is,de volt olyan is,ami elég nagy bűn,mégsem voltam tisztában azzal,hogy az egyház hogyan vélekedik tettem felől.
Gyermekként nem kereszteltek meg,így felnőtt fejjel,pár hónappal ezelőtt jött a vágy,és belső kényszer,hogy ezt megtegyem!
Pár hónapos pocakkal gondoltam erre,de sajnos a várandósságom alatt már nem álltam neki a felkészülésnek,így a pár hónapos kisbabámmal és férjemmel járom be ezt a rögös utat,ami Istenhez vezet!
Nem tudnám megmondani,honnan jött a sugallat -talán Isten járt közben értem-,hogy jobban elmélyedjek hitemben. Egész pici korom óta hallottam Istenről,hogy Ő mindenhol jelen van,de nem látjuk. Lássuk be,ezt gyerekfejjel elég nehéz megérteni!
Aztán jöttek a hittanórák,amiket inkább csak "letudtam",mint bármely más tantárgyat is,a mindennapjaim részévé vált,de mégsem az életem részévé!
Évekig éltem a magamnak tetsző életet,nem törődve azzal,hogy földi életünkön túl mi vár rám.
Sok mindent követtem el,amik a tízparancsolat ellen valók,volt amiről tudtam,hogy bűn,és mégis elkövettem,sőőőőt,többször is,de volt olyan is,ami elég nagy bűn,mégsem voltam tisztában azzal,hogy az egyház hogyan vélekedik tettem felől.
Gyermekként nem kereszteltek meg,így felnőtt fejjel,pár hónappal ezelőtt jött a vágy,és belső kényszer,hogy ezt megtegyem!
Pár hónapos pocakkal gondoltam erre,de sajnos a várandósságom alatt már nem álltam neki a felkészülésnek,így a pár hónapos kisbabámmal és férjemmel járom be ezt a rögös utat,ami Istenhez vezet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)